Életemben először jártam Törökországban, de amit láttam Muğla tartományban, az lenyűgözött. Nem véletlenül a 3. leglátogatottabb célpont az országban, engem is meggyőzött a hely, de szeretném ha másnak is egy igazán jó nyaralásban lehetne része. Röviden: buli helyett pihenés; tomboló fiatalok helyett (török) családok.

Most lehet hogy többen nekem esnétek, hogy voltak előítéleteim az országgal kapcsolatban, de Törökországról lehet rémhíreket hallani. Higiéniáról, étkezésről, vagy akár az idegenekkel való bánásmódról. De az sem megnyugtató, hogy különböző védőoltásokat javasolnak a kiutazás előtt. Nos, akár mennyire is nyitott gondolkodással és kíváncsisággal rendelkezem az új dolgok irányába, voltak cikkek és kommentek, amelyekben olyan dolgokat írtak le, amik nem fedik a valóságot. Ennek a blognak a létrehozásában is nagy szerepet játszott, hogy egy helyen lehessen megtalálni friss és valós információkat Muğla tartománnyal kapcsolatban.

A Pozsonyból (BTS) Dalamanba (DLM) közlekedő gép kb. 2 óra alatt teszi meg a távot. Ahogy megérkeztünk, egy gyönyörű, új reptér fogadott minket, és egy eszméletlen magas páratartalmú és hőmérsékletű levegő. Sofőrünk kisebb keresgélés után talált csak meg minket. Azt nem árt észben tartani, hogy a törökök jó sofőrök, de teljesen más a vérmérsékletük. Tehát aki nem bírja a váratlan (de veszélytelen) helyzeteket, az kerülje az anyósülést, vagy üljön háttal a menetiránynak.

A hotelhez érkezve a recepción egy gyors útlevél-szkennelés, kulcsátadás és egy isteni vacsora várt minket. Mert igaz, hogy több órával később értünk oda, – a vacsora időből kicsúszva – de a tulajdonos szíven viselte, nehogy éhen maradjunk. Arról nem is beszélve hogy mindig jéghideg ásványvízzel kedveskedett nekünk.

 

A szállás saját part szakasszal is rendelkezett, de erről később majd kicsit bővebben. A hotel miáltalunk birtokolt szobái tiszták és rendezettek voltak, mindegyikben térítésmentesen rendelkezésünkre állt a légkondi, amit például Görögországban minimum 7€/éjszaka áron ismertem csak. Bátran merem ajánlani a helyet: Hotel Yücel (Jüzsel).

 

• 
• 
• 

Szóval a tengerpartok nyugisak, inkább a helyiek lazulgatnak. Ez egyébként hamar egyértelművé is vált, itt többségében törökökkel találkozik az ember. A nagyobb és frekventáltabb városokban több brit és kevés német, de a török nyaralók mennyisége nem elhanyagolható, ezért is hasonlítottam össze – elég egyszerű, magyar gondolkodással – a Balatonnal, mert az a mi riviéránk.

Visszatérve az előzőekhez, Fethiye tökéletes, minden megtalálható. Aki bulira vágyik, mehet táncolni; aki előzenét hallgatna, egy ital mellett megteheti; és aki lazulna egy kicsit, az beülhet egy sisha bárba a haverokkal vagy a családdal. Pont ahogy mi is tettük. És ott, az elképesztő méretű jurtában jöttünk rá, hogy Törökország olcsó. Árösszehasonlítás itt. Több órán keresztül vízipipáztunk, fogyasztottunk, sőt, még ettünk is. A végén néhány ezer forintnak megfelelő lírát fizettünk.

Nagyon fontos: mindig ellenőrizzétek, hogy milyen bankautomatát vesztek igénybe. Egyikőnk készpénzlevétel után,  vacsora közben tapasztalta, hogy egy olasz cég vesz le a számlájáról pénzt. Persze azonnal felvette a kapcsolatot a magyar ügyintézőkkel és letiltotta a kártyát, de a felesleges idegeskedés és utánajárás elkerülése érdekében légy óvatos. Ha bármi furát tapasztalsz az automata környékén, vagy nincs jó megérzésed, inkább válassz más lehetőséget.

 

Ölüdeniz

Busszal, kb. 1 óra alatt közelítettük meg a várost, itt már érezhetően több turista volt, még az égen is emberek repkedtek, ugyanis itt van a központja a tandem paragliding-nak (60€ körül). A választásunk a több part közül a Sea Horse Beach Club-ra esett. Itt ugyan valamennyi belépőt kellet fizetni, de az ár magában foglalta a napernyőt, a nyugágyat, a WC használatot valamint a zuhanyzókat is. Tiszta, rendezett homokos tengerpart, a víz sekély és meleg. A hely fiatalos, a háttérben egész nap szól a zene. A bár ételei és italai nagyon finomak és a környezethez képest kicsit sem drágák. Itt egész nap el lehet lazulgatni, a táj gyönyörű, a hatalmas fa a kajálda előtt pedig amellett hogy hűsítő árnyékot ad, még szemet gyönyörködtető látványt is nyújt. 

A harmadik napra egy reggeltől estig tartó hajós kirándulást néztünk ki, az ára 3.000 Ft körül mozgott (Focus Travel). Reggel busz vitt a hajóhoz (ez is az árban), viszont egy apróbb csapdába beleestünk: természetesen az árakat és a célpontokat figyeltük, így a legolcsóbb nyert, és a fedélzeten szembesültünk vele, hogy az italokat (még a vizet is) kidobatják az emberrel. Nem egy szimpatikus lépés, de valahogy próbálták visszahozni a jegy “olcsóságát”. Ha gyerekekkel utaznátok, ezt mindenképpen kérdezzétek meg az indulás előtt.

A hajó először a Kelebeker Vadisi, vagyis a Pillangó-völgyben kötött ki. Ha az embert zavarja, hogy csak turistát, és pillangót egyet sem lát, akkor ne ide jöjjön. Van a völgyben egy elkülönített terület, ahol található pillangó, persze felárért cserébe látogatható ez is. Egyébként a part kavicsos, a víz gyorsan mélyülő és hűvös, a növényzet viszont gyönyörű, zöld és élettel teli. Aki megszomjazik vagy éhezik, annak több bár is a rendelkezésére áll, a mi általunk meglátogatottnak például gyönyörű kilátása volt. Ez után már indult is a hajó, ennyi idő van kb. minden szigeten, szóval ha nem vagy híve a sietős megoldásoknak, akkor ne ilyen utat válassz. Egyébként elég sok utazási iroda kínálta ezt az ‘5-6 sziget egy nap alatt’ túrát.

A pillangókat követően választható ebéd (még ez is az árban), kis étkűeknek pont elég. Ha nem a fedélzeten foglaltuk el magunkat vagy éppen a szárazföldön nézelődtünk, akkor a hajó tetején lévő napozó területen hallgathattuk a török népet dicsőítő énekeket. Házigazdáink roppant büszkék a múltjukra és a jelenükre, Atatürkre és az országukra, de ezt nagyon jó látni.

Még a következő helyeket látogattuk meg az utunk során: The Blue Cave, Aquarium Bay, St. Nicholas Island, Camel Beach és Cold Water Spring. Összességében egy kiadós napot töltöttünk a hajón, de lehet hogy már sok is volt. Ahogy láttam, a gyerekek nehezen bírták már a végére, délután 5 óra magasságban kötöttünk ki, amibe még az utána lévő utazást is bele kell kalkulálni a szállásig.

 

• 
• 
• 

Következő nap reggelén újra buszra szálltunk. Ezt találtuk a legjobb megoldásnak, mert nagyon olcsó, sok helyre el juthatsz vele, gyakran járnak, valamint a sofőrök is nagyon rugalmasak a megállóhelyekkel kapcsolatban.

Kinézett célpontunk a Teknős-sziget volt (Iztuzu vagy Turtle Beach). Az eljutás Fethiyeből a helyiek szerint busszal a legegyszerűbb, de a nap végén arra jutottunk, hogy hajóval vagy csónakkal sokkal egyszerűbb lett volna. 3-4 órát utaztunk elképesztő forróságban (ritka, ha a buszon használják a légkondit), így délután érkeztünk meg Dalyanba. Túlzás nélkül állítom, hogy a Caretta Restaurant & Bar az egyik legjobb hely a városban. Látogassátok meg és ne felejtsetek el kérni frissen préselt gránátalmalevet! (4 főre fizetettünk a bőséges étkezésért italokkal együtt kb. 10.000 forintot). A kiadós és isteni kaja után egy gyors keresgélés után megtaláltuk a legkényelmesebb és legolcsóbb módját, hogy el jussunk a teknősökhöz: Public Boat, 15 líra fejenként a jegy oda-vissza. A jegyet őrizd meg, mert csak azzal juthatsz a szigetről vissza Dalyanba (ha elveszik, vásárolhatsz újat).

A 45 perces utunk a Dalyan-folyón vezetett egészen a Földközi-tengerig olyan látványosságok mellett, mint Kaunos ókori városa vagy a nádasban élő állatok. A szigetre érkezve egy másik világba érkeztünk: gyönyörű, puha homokos tengerpart, sehol egy fa vagy egy épület (kivéve a bár), a lassan mélyülő, tökéletes hőfokú tengerben pedig hatalmas hullámokkal viaskodhat az ember. A szigeten szigorúan tilos szemetelni, valamint lépten-nyomon teknős tojás-lerakókat találsz majd az 5 km hosszúságú szigeten.

Dalyan egy tiszta, rendezett és nagyon szép város. Ha ki szeretnétek élni a vásárlás utáni vágyaitokat, akkor szánjatok a helyre egy kicsivel több időt, itt ugyanis különleges és egyedi tárgyakat is bezsebelhettek, nem a tipikus gagyikat. A pékségek egyben cukrászdák is, ahol nem ér kihagyni a friss baklavát vagy egyéb helyi különlegességeket.

• 
• 
• 

Az én személyes véleményem az, hogy egy adott kultúrát, egy adott népet csakis a piacon keresztül lehet megismerni. Fethiye hatalmas piaccal rendelkezik ami kedden is várja a látogatókat, de aki nem bírja a meleget, az hagyja ki ezt a programot, mert az időjárástól függően a ponyvák és sátrak alatt tikkasztó hőség lehet. Ha már ott vagytok, engedjétel el magatokat, mert érhetnek váratlan helyzetek; mint például amikor oda ugrott hozzám egy török árus, és kérdés nélkül benyúlva az ingem alá, bekente citromaromával az egész mellkasomat az egészségem megóvása érdekében. A kereskedők aranyosak, lépten-nyomon teával és üdítővel kínáltak minket, vásárlástól függetlenül. Alkudozni lehet, mi több, illik. Vásárlási- és étkezési lehetőség is rengeteg van, itt is törekedjünk arra, hogy a helyi ételeket kóstoljuk meg.

Az egész országra jellemző, hogy a frissen facsart gyümölcslevek nagyon olcsóak.

Ha bírjátok még, látogassátok meg a közeli mecsetet és ne a külső alapján ítéljetek, mert – egy jó könyvhöz hasonlóan – nem a külső, hanem a belső számít, az viszont gazdag díszítettségével biztosan lenyűgöz majd. 

• 
• 
• 

 

Utolsó előtti napra egy kis quad bike safarit terveztünk, előtte viszont nyújtóztunk kicsit a parton. A Surf Café-t ajánlom, mert gazdag étel és ital választékkal rendelkezik.

Délután a hotelhez érkező jármű szállított el minket a város határában levő quad pályára. Mi csak ott szembesültünk vele, hogy headwear-t, arcot eltakaró kendőt kellett volna vinni. Ott sem drága, de mindenkinek vennie kell egyet ha nincs, mert nélküle elviselhetetlen lett volna a szálló por amit a járművek kavartak a pályán. Azt is ajánlom, hogy ne a legjobb, legújabb ruhádat vedd fel, mert elképesztő mocskosan fogsz a quadról leszállni. Gyerekeknek nem ajánlanám, voltak veszélyes részei is az útvonalnak.

• 
• 
• 

Búcsú

Utolsó nap újra Surf Café, napozás és pihenés. Szerencsére feltámadt a szél, szóval a szörfösök is tiszteletüket tették. Mivel a szállást a délelőtti órákban el kellett hagyni, a csomagjainkat a recepción hagyhattuk. A partról visszatérve gyors zuhanyzás és öltözködés a medence ‘közösében’; búcsúzkodás a tulajtól, taxi rendelés és indulás a reptérre. A helyiek (és a törökök nagyjából mindenhol) nem szeretik a külön-külön fizetést, inkább dobjátok össze vagy később rendezzétek a pénzt, mert náluk ez valamiért nem pálya.

A helyiek hitetlen barátságosak és közvetlenek, tudnak nagyon jó ötleteket adni a nyaralás során. Legyünk nyitottak és barátságok mi is! Viszont: a helyiekben él a 'szemmel verés' hiedelme, ezért ne csodálkozzatok, ha nem éppen kedves tekintetekkel találkoztok, ha egy török kisgyerekre néztek. Pláne, ha szőke és kék szemű vagy.

Néhány megjegyzés a végére: