A leprás, az orosz és a Minotaurusz

Nem a krétai lesz a legolcsóbb nyaralásotok. Méreteiből adódóan muszáj lesz buszba ülnötök, autót bérelnetek vagy hajókáznotok. Zakynthossal összehasonlítva, itt nem tudtok majd quaddal egy szigetnyi területet bejárni. Számítsatok a helyenként 3-szoros árnövekedésre az itthoni árakhoz képest, például az élelmiszerekben. Jó hír azonban, hogy mivel nem magyar pénztárcákra szabták a helyet, ezért itt nagyon kevés hazai hangot fogtok hallani szemben a Lefkadán vagy a Chalkidiki-félszigeten tapasztaltakkal. Észrevételeim nem lesznek teljes mértékben pozitívak, viszont próbálok segíteni, hogy a pihenéseteket kimaxoljátok.

A szervezkedésem január végén, február elején kezdődött. Repjegyeket, szállásokat nézegettem. Egyetlen biztos pont volt, az pedig nem más, hogy találjak egy olyan görög szigetet, ami elviselhető áron kínál pihenést egy megfáradt – :( – magyar családnak. A célpontok közt szerepelt még Korfu, Zakynthosz és Kréta. Mivel a kitartó keresésem nem vezetett olyan eredményre, amely mindenkinek megfelelt volna, utolsó mentsvárként kutakodni kezdtem a legnagyobb utazási irodák ajánlatai között. A legszimpatikusabbat választottuk.

Az esti órákban induló gép a (BUD) - (HER) távot kb. 2 óra alatt tette meg. Vannak olyan görög szigetek, ahová nem egyszerű átszállás nélkül eljutni, ez alól Kréta sem kivétel (az irodáknak ez az egyik előnyük). Megérkezésünkkor Heraklion (magyarul Iráklion) repülőtere nem győzött meg minket, piszkos és zajos volt. A poggyászaink megérkezéséig volt lehetőségünk szemügyre venni a turistákat, akik vörösen izzottak és fáradtan próbálták elhagyni Görögországot. Mindenféle nemzet képviseltette magát, viszont a britek itt is "győztek". A heraklioni reptéren összpontosul a légkondi hiánya és a párás, mediterrán levegő, szóval folyadékot vigyetek bőven magatokkal. 45 perc körüli út vezetett a szállásig, így már este 11 óra körül lehetett a lepakolás, szoba elfoglalása és a bejelentkezés. A Kasapakis Hotel és környéke érkezésünkre már lepihent, egy üzlet sem volt nyitva, valamint a konyhánkban sem volt ásványvíz vagy más üdítő, szóval meglátogattuk a hely bárját. Ittunk 1-2 sört fejenként 1200 forintnyi euróért és eltettük magunkat másnapra.

Helyileg a szállásunk Analipsiben (más néven Analipsis Hersonissou) volt. Ez egy igazi üdülőfalu, szinte csak turistákkal találkozhatunk. A tengerpart végig ki van építve, több strand is található a településen, a "sétány" mellett végig bárok, éttermek és üzletek sorakoznak, ahol mindenki a saját pénztárcájához szabottan tud választani; minden réteget kiszolgálnak. Első nap szállásunk svédasztalos reggelije egy kis noszogatás után elő is került, mondjuk eltűnésében orosz barátainknak is benne volt kezük ("dá, dá, dá, ha nem kell, akkor is kóstolj bele; nem baj ha másnak nem marad"). Néma gyereknek külföldön sem értik a szavát, a többi napon okosabban- és korábban érkeztünk a reggelihez. Meg a vacsorákhoz. Szóval, az ellátással nem volt gond, de ehhez kompromisszumokat kellett kötni. A hotel szobáiban légkondi található, és 7€-ért naponta használhatod is.

A település napfényben sokkal vonzóbb, mint éjszaka. Júliusban (utazásunk idején) rohadt meleg van. Hivatalosan: 

Kréta időjárása egyesíti magában a mediterrán, száraz kontinentális, valamint a forró övezeti, észak-afrikai jellegű időjárást is.

A nap elől egy nagyon hangulatos étterembe menekültünk. Az Athina-ban kedves kiszolgálás és nagy adag ételekkel fogadtak minket. Görög ebédjeink során mindig kaptunk valamilyen ajándékot az étkezés végeztével; itt gyümölccsel kedveskedtek. Ha a krétai nap még mindig ragyog, akkor belefér egy kis pihenés a fürdőzés előtt. Környékünk tele volt strandokkal, legtöbbnél fizetős a napágy, napernyő. Tetszésünket leginkább Analipsi határában, az Europa Beach Hotel előtt fekvő partszakasz nyerte el. Nagyon lassan mélyülő víz, ami kellemes hőmérsékletű, a partja homokos, a kilátás pedig elképesztő. Aki bírja a fürdőlepedőn fekvést és a közvetlen napfényt, annak ingyenes. A fürdőzés mellett adjunk egy csöppnyit a kultúrára is: több helyen is megtalálhatóak apróbb kápolnák, kisebb imahelyek. Érdemes bekukkantani, mert amilyen kicsik, annyira szépek is, pont mint a helyi naplemente.

Másnap elindultunk felfedezni Analipsit. Több itt nyaraló turista most felkapná a fejét, hogy egy ilyen méretű településen mégis mi felfedezni való akad? Az igazság az, hogy eltévedni nem fogtok, de érdemes ismerkedni a hellyel és nem csak a szálloda bejáratáig-és-vissza sétálgatni. Mert a falu érdekes és színes, gyönyörű a növényzet, minden virágban pompázik. Reggeli sétánk alatt helyi nénik mellett hűsöltünk a citrusfák árnyékában, turistamentes helyeken nézelődtünk és ismerkedtünk a családi tavernák választékával. Mire delet ütött az óra, megtaláltuk a Zorbas-t. A görögök mellett a krétaiak sem korán kelő típusok (erre később rájöttünk), és az átlagos nyitási idő 14 óra magasságban van, de a vendéglátóink kedvesek, szeretnek beszélgetni és hatalmas adag étellel halmozták el az asztalunkat; vagyis eltekintenek a korai érkezésünktől. Ajándékként kapunk gyümölcsöt, sütit és rakit is. Vendéglátásból van még mit tanulnunk.

Még az első napon kiválasztottuk a fix kirándulásainkat. 3 db egész napos utazásunkat az Orange Travel szervezte a hét utolsó három napjára (P-V). A következő programok mellett döntöttünk:

1. Spinalonga BBQ - ára: 56€ (transzfer, hajó, ebéd, idegenvezetés) + 8€ belépő
2. Heraklioni Piac látogatás - ára: 29€ (transzfer, idegenvezetés)
3. Chrissi Island - ára: 58€ (transzfer, hajó, bőséges ebéd, idegenvezetés) + 1€ a helyszínen

A három egész napos elfoglaltság tehát összesen 152€ (49.000 Ft), ami nem kevés. De az iroda a piaci túrát ajándékba adja annak, aki legalább 2 utat választ, szóval az sztornó. Plusz, elárulok egy titkot, amelyet előtte sehol senki nem mondott el nekem, nem olvastam, sőt, még az idegenvezetőnk sem közölt:

vannak diákkedvezmények.

Persze nem mindenhol, de a kulturális helyszíneken, (érvényes) diákigazolvánnyal kevesebbet kell fizetni, vagy teljesen INGYEN juthatsz be elképesztő helyekre. Ez azt jelenti, hogy egy felsőoktatási diákival ezekért a programokért csak 115 eurót kellett fizetnem, és cserébe beiktattunk még egy kirándulást is, most figyelj: ingyen. Erről azonban kicsit később.

Aki nem híve a koránkelésnek, a pancsolás helyetti buszozásnak vagy a kötöttségeknek, az ne menjen ilyen szervezett utakra. Hála az égnek, nálunk mindenki bolond, és a nyaralás majd' fele járkálással, múzeumozással és buszozással telt.

Spinalonga BBQ

Kevés olyan sziget vagy látnivaló található Görögországban, amelyt akkora hype leng körül, mint a Navaggio-öböl, Szantorini vagy Spinalonga. (A legtöbbet egyébként teljesen alaptalanul; sokkal szebb és csendesebb helyek is vannak az országban.) Spinalongára, vagy más néven a leprások szigetére kb. 1-1,5 óra alatt jutunk el hajóval. A sok turista és a napsugárzás miatt érdemes minél előbb, vagy legalább délelőtt érkeznetek a szigetre. A látvány lenyűgöző, semmiképp ne hagyjátok ki. Gyors jegyvásárlás (diákként 0€) után bejutunk a masszív a kapukon, és egy érezzük, mintha egy film díszletébe csöppennénk. A sziget történelme nagyon érdekes és viharos, infók itt. Ami a legérdekesebb az, hogy itt egészen az 1960-as évek elejéig éltek itt betegek, nem egy távoli kort kell magunk elé képzelni. Mivel 1948-ban megtalálták a lepra ellenszerét, sokan gyógyultként távoztak a szigetről és a mai napig egészségesen élnek a környező településeken, igaz, múltjukat teljesen eltitkolva. A helyről könyvet is írt Victoria Hislop 'A sziget' címmel. Még további 2 megállót teszünk; egy gyors csobbanást és ebédet a Kolokytha-öbölnél, valamint egy hosszabb nézelődésnyi időt a feneketlen tó városában, Agios Nikolaos-ban. A településen sok látnivaló és étkezési lehetőség található. Aki a szuvenírvásárlást eddig halogatta, jól járt, mert itt különlegesebb portékával lephette meg szeretteit (és saját magát). Egy nagyobb sétát is közbeiktathattok, mert a város építészete és kialakítása egyedülálló. A programot a gyerekek is bírni fogják, Spinalongára viszont – a nagy hőség és a kevés árnyék miatt – több folyadékkal készüljetek.

Heraklion (piac)

Én olyan ember vagyok, aki imádja a piacokat. Nem kifejezetten a vásárolgatás miatt, hanem azért, mert vásárlás közben ismerszik meg a másik; hogyan alkudozik, nézelődik, válogat vagy egyszerűen csak létezik. Mivel ajándékba kaptuk ezt programot, ezért nem érkeztünk magas elvárásokkal, lesz ami lesz alapon belevetettük magunkat a főváros piacrengetegébe. Amit láttam, az nagyon elkeserített; üvöltöző, nem görög nemzetiségű árusok torkuk szakadtából kiabálva "reklámozták" nagyon gagyi portékájukat. A ponyvázott sátrak alatt rekkentő a hőség, huzamosabb ideig egyébként sem ajánlanám, így viszont végképp nem. A zöldség-gyümölcs felhozatal viszont gyönyörű, de tisztán látszik, hogy ezt a piacot csakis a turisták miatt emelték, helyieket nem igazán lehetett látni a forgatagban, csak árusként. Az árak magasak, az alkudozó-képességemet nem tudtam kamatoztatni, pedig már rutinosnak mondanám magamat e téren. Egy gyorsnak tervezett lehűlés után a közeli kávézóban, ahol az ice cappuccino rajtam landolt önhibámon kívül (eskü), tovább is indultunk Heraklion történelmi belvárosába.

Ha rátok jön a szükség, és nem szeretnétek csak emiatt betérni egy étterembe vagy bárba, akkor látogassátok meg a város központjában található Régészeti Múzeumot. 2in1: ingyenes mosdók és a múzeumkertben hűsítő árnyék is vár rátok. Heraklion központja egy nagyobb sétával bejárható, érdemes gyalogosan nézelődni. Ottjártunkkor számos építkezés és felújítás zajlott, a hely tehát fejlődik. Több templom is elrejtőzött az utcák között, mi pont egy temetés közben látogattuk meg a Szent Titusz bazilikát, amire viszont már csak a ravatal előtt állva jöttünk rá. Ha kérdeznétek, még most sem tudom, miért invitáltak be olyan kedvesen annyi turistát a szertartás közben, de legalább ezt is kihúzhatom a bakancslistámról (✓). A tenger felé sétálva eltéveszthetetlen a régi kikötő, amelyt már a kezdetek óta használnak a krétai civilizációk, valamint a heraklioni erőd (Castello del Molo). Erős szélben vigyázzatok a fejfedőtökkel! Éhség → Foursquare → gyros egy gyors, nem mellesleg olcsó étteremben a központban, néhány lépésnyire az oroszlános kúttól. Habár erősen látszódik a szigeten a török hódoltság öröksége, görög vendéglátóink a városban jó kávéval szolgálnak. A város sétálóutcáján, amit akár bazársornak is nevezhetnénk, rengeteg kávézó található, ahová beülve, tovább lehet nézelődni és ismerkedni a helyi lakossággal és a helyi kézműves termékekkel.

És kábé ennyi lett volna a szervezett program. Mi viszont kis utánajárással megtudtuk, hogyan juthatunk el Knósszoszig. A fővárostól nem messze található Kréta legnagyobb bronzkori épületegyüttese, megközelítése a 2-es busszal egyszerű, sok helyen szívesen segítenek, jegyeket a több helyen megtalálható automatákból, az újságárusoknál, valamint a kisboltokban is vásárolhattok, a jegy ára 1-2 €. A palotánál többnyire sor áll. Mindig. Délelőtt sokan vannak, mert mindenki a 'nagy meleg' előtt szeretné meglátogatni a régészeti területet. Délben nem érdemes menni, mert nagy a forróság, és árnyékos helyek hiányában az átmelegedett terület veszélyes lehet. Este 20:00-ig látogatható Knósszosz, akkor már az időjárási viszonyok és a turisták száma is elfogadható, mi azonban délután fél 4 környékén érkeztünk, és konkrétan senki sem állt sorban a pénztáraknál. A mérhetetlen örömünket tovább növelte, hogy mivel Magyarország még tagja az Európai Uniónak, én pedig egyetemistaként diákigazolvánnyal rendelkeztem, ezért a belépőm INGYEN volt, így is 1-2 perc alatt bejutottunk az "európai civilizáció bölcsőjeként" számon tartott területre. A teljes árú jegy 15 €, de ha kombinált jegyet vásárolsz, ami a Heraklioni Régészeti Múzeumba is érvényes (ahol tényleg mindig rengetegen állnak sorba), akkor kevesebbet fogsz a kasszánál hagyni. Idegenvezetés nélkül is könnyen lehet tájékozódni, minden információ megtalálható a fontosabb nyelveken. Folyadékot bőségesen vigyetek magatokkal, tényleg nagyon át tud forrósodni az épületegyüttes. A "múzeumnak" boltja és kávézója is van, valamint tiszta és rendezett mosdói (amiket belépőjegy megváltása nélkül is igénybe tudtok venni). 1,5 - 2 óra alatt lehet bebarangolni a palotát, ami nagyon érdekes, de nem fogok hazudni, nem kihagyhatatlan. Aki nem annyira járatos a történelemben és nem érdeklődik a téma iránt, az inkább válasszon más elfoglaltságot magának. Knósszoszi relikviákat egyébként a bejárattal szembeni boltokban is kaphattok, olcsóbban. Hogy mi volt a környéken aznap, nem tudom, de a városba tartó buszon sem volt rajtunk kívül senki, ennek kb. 1:1000000-hoz az esélye. Analipsibe kissé bonyolultabban tudtunk eljutni, mivel a főváros 2 buszpályaudvarral is rendelkezik. A navigáció itt is barátunk lesz. A busz 45 perc alatt teszi meg a távot a szállásig, ára kb. 3-4 €.

A vacsora alatt kiderült egyébként, hogy nem a jó piacra vitt minket az asszisztencia. Mi az Open Air Bazaar of Heraklio-ban jártunk a Heraklion Central Market helyett. Nagy hiba.

Chrissi

Kréta legdélebbi városától, Ierapetrától egy órás hajóútra fekszik a Líbiai-tengerben Chrissi szigete.

Azt előre leszögezem, hogy ez az út valóban megérte az árát. Kezdve a laktató ebéddel, amit a hajón szolgáltak fel és arról a hatalmas csomag uzsonnáról, ami estig ki is tartott. Chrissi lenyűgöző, de áldozatokkal jár; a hotelünktől kb. 4,5 óra volt eljutni a szigetig, igaz, ez nagyon hamar eltelt, mert nagyon szép helyeken vitt a busz és az étkezésnek és a látványnak köszönhetően, a hajón is elrepült az idő. Saját szervezésben 10-15 €-t kérnek egy hajójegyért, plusz amikor a szigetre érkeztek, 1 €-t még kér Ierapetra önkormányzata adminisztratív célokból. Az "arany sziget" (a chrissi szó magyarul) rászolgált a hírnevére: apró, fehér homokos tengerpartja és sekély, meleg víze mindenki tetszését elnyeri. Ez az európai kontinens legdélebbi nemzeti parkja, a sziget teljes területe a NATURA 2000 védelme alatt áll, csupán 1-2 büfét húztak fel rajta, teljesen lakatlan és itt található meg Európa legnagyobb természetes cédrus erdeje. Ez így leírva nem hangzik olyan nagy dolognak, de személyesen átélni azt a hangulatot ami ott van, leírhatatlan. Néhány hasznosabb infó: kevés az árnyékos terület, általában az összes napernyő foglalt, beleértve a bozótosokat (azt is, amelyikben egy család nézte végig a vetkőzésem – bocsi), szóval erről gondoskodjatok indulás előtt. Könnyűbúvárkodásra alkalmasak a partok, néhány élőlényt találni a vízben, viszont vizicipőt ne hagyjátok otthon, több strandján a szigetnek szükség lesz rá. Ha Krétára utaztok, Chrissit ne hagyhatjátok ki!

A posztom elején már szóba jöttek orosz barátink. Az itt üdülők nagyjából 70%-a Oroszországból érkezik Analipsibe és környékére. Egyik este kisétáltunk a faluból, egészen a több csillagos szálloda-komplexumokig. Na, itt szinte csak orosz hangot lehetett hallani és elképesztő luxus volt ameddig a szem ellátott. Egy sétát megér ez is, ráadásul sok, fiataloknak szóló bár és étterem is található erre. Egy kis vérfrissítésnek nem rossz.

A nyaralás hátralévő részében a környéken járkáltunk és pihentünk. A helyiek első ránézésre kicsit unták már a turistákat, de egy kis idő után megenyhültek, ha látták rajtunk a tisztelet legapróbb jelét. Ajánlom figyelmetekbe a Taverna Sirtakit, ahol az ételek minősége és a kiszolgálás is elsőosztályú volt. A tulajdonos – aki egyben a kiszolgálónk is volt – ebéd közben büszkén mutatta nekünk a kertjét, ahonnan a friss fűszerek származnak, amiket az ételekben használnak fel. Miután szóba került, hogy mi is próbálkozunk otthon saját fűszerkerttel, vendéglátónk örömmel adott két hajtást a bazsalikomából, majd el is magyarázta nekünk, hogyan szállítsuk haza épségben az értékes rakományt a bőröndjeinkben. Ezen felül kaptunk még a ház különleges rózsapálinkájából is. Az ilyen helyeken mutatkozik meg Görögország igazi arca.

Kedvenc pékségünk több doboznyi baklavája és az ugyan abban az utcában található kis kávézó cukrot nem sajnáló jegeskávéja gondoskodott a vércukorszintünk emelkedéséről. Azokat a helyeket látogattuk a nyaralásunk alatt, amelyekkel meg voltunk elégedve. Több étterembe is visszatértünk, és hiába a rengeteg turista, régi ismerősökként üdvözöltek minket, tényleg emlékeztek ránk. Azt tanácsolom, ti sem kísérletezzetek feleslegesen: pihenjetek, nyaraljatok.

Néhány tanács a végére:

1. Vedd lazán a dolgokat! A görögök nem sietnek sehová, nem idegeskednek feleslegesen. Te se tedd, hiszen nyaralni érkezel. Vagy hallottál már tökéletes nyaralásról? Én sem.
2. Majdnem mindenhol elfogadnak bankkártyát a készpénz mellett. Ha viszont elfogy a költőpénz, nem tanácsolom az automatás pénzfelvételt, mert nem jó árfolyammal számolnak és rosszabbul jársz, mintha itthon kicsivel többet váltottál volna. És ide több kell.
3. Kérdezősködjetek, érdeklődjetek több helyen is mielőtt lefoglalnátok egy-egy programot.

Úgy gondolom, Krétára nem elég 1 hét. Gyertek vissza többször, persze mindig más helyszínre. Biztos vagyok benne, nem lesz két egyforma nyaralásotok. Több helyszín is érdekelt volna, ahová sajnos idő- és energia hiányában nem jutottunk el. A velünk egy kurzusban nyaraló magyar "kollegák" is megemlítették, hogy hiába jártak már többször a szigeten, egyszerűen lehetetlen teljesen megismerni; mindig új arcát mutatja.