Egy héttel a Sziget Fesztivál vége után írok. Nem azért, mert ennyi időbe telt kijózanodnom – noha sikerült szemmel látható mennyiségű alkoholt elfogyasztanom – hanem azért, mert mostanra ülepedtek bennem le a dolgok és most kezdek rájönni, mitől is működik ennyire jól ez a rendezvény már 27 éve. Csináltam egy listát Európa egyik kedvenc fesztiváljáról, és pontokba szedtem, hogy mi miatt érdemes kilátogatni augusztusban a Hajógyárira.

1. Emberek

Furcsának tűnhet, hogy egy zenei fesztiválon nem a zenét helyezem az első helyre, de nem. Ami a Szigetet eladja, az az emberek. Sokan mondták már, hogy amikor átsétálnak az ütött-kopott K-hídon, mintha egy másik világba csöppennének. Nem csak a látvány miatt mondják ezt, hanem az atmoszféra miatt is. Ha jártatok már olyan helyen, ahol mindenki nyitott a másikra, kedves és elfogadó, akkor tudjátok miről beszélek. A Szabadság szigete nem Magyarország része. Egy olyan térben helyezkedik el, ami fényévekkel a magyar társadalom előtt jár: legyen az az első vagy az utolsó nap, kora este vagy hajnal, legyél atom részeg vagy csak egyszerűen paraszt, itt mindenki szeretettel fog rád tekinteni. Az évek óta hangoztatott Love Revolution szlogen nem csak egy egyszerű reklámfogás, a Sziget alapértékévé vált. A szervezők kellő érzékenységgel rájöttek, hogy a Földünk szeretetétől csak az emberek egymás iránti szeretete fontosabb, és ezt büszkén hirdetik is. Nemi-, faji-, vallási- vagy szexuális megkülönböztetés nélkül itt mindenki jól érezheti magát, és nem kell egyik kisebbség tagjának sem lenni, elég csupán a több tízezernyi boldog és önfeledt emberrel együtt bulizni.

Még egy hatalmas piros pontot muszáj kiosztanom a szervezőknek a személyzet miatt. Még a fesztivál utolsó napján sem láttam egyik vendéglátóhelyen sem fáradt vagy unott arcokat, mindenki szuperkedves és aranyos volt.

Szerző: Kővári Bálint (@_balintkovari)

Szlovénia egy meglehetősen alulreprezentált ország, pedig hazánk délkeleti szomszédja rendkívül különleges hely. Őszintén bevallom, idén merült fel bennem először, hogy ha hegyekre és lélegzetelállító tájakra vágyom, akkor ne rögtön Ausztriába utazzak, hanem nézzek utána, mit is tartogat pontosan ez a kis ország.

Körülbelül öt-hat óra vezetés után már a Júliai-Alpok hegységekkel tarkított vidékén találhatjuk magunkat. Az első, egyre felkapottabb turisztikai látványosság a környéken mindenképpen Bled városa és az azt körül ölelő tavacska, benne egy parányi szigettel, amin mindössze egy templom található.

Szerző: Gál-Szalai Gréta (@gretaszalai21)

Ola, por favor vagy Guten Tag, bitte!

Mielőtt neki kezdenék leszögezném, hogy egy fantasztikus sziget-élményt kaptunk az egy hét alatt, de azért akadtak olyan váratlan momentumok, amikkel a helyszínen szembesültünk. Kezdjük a legelső ténnyel: ezt a szigetet már-már nem mondanám spanyol földnek, sokkal inkább németnek. Hogy ezt miért gondolom? A turisták kb. 90%-a német, a hotelekben és éttermekben jobb szeretnek (vagy tudnak) inkább németül a személyzeti tagok és még saját német nyelvű csatornák és rádiók is működnek a szigeten. Nem így készültünk, de szerencsére ez a nyelv sem áll messze tőlünk.

A Földközi-tengerben helyezkedik el Mallorca, a Baleár-szigetekhez tartozik, Spanyolország legnagyobb szigete. A partszakasz homokos és igazán türkizkék a szemet gyönyörködtető a víz, ami még a mi októberi nyaralásunkkor is kellemesen meleg volt.

Az utazást mi jobbnak láttuk Bécsből indítani (sokkal kedvezőbb volt így a jegy ára), Palma de Mallorca-ig a távolság 1459 km csupán és közel 2 óra 15 perc alatt landol is a járat. Amikor elutazunk, kicsit részesei szeretnénk lenni a helyi kultúráknak, így mi általában ha tehetjük, nem is kérünk közvetlen transzfert a szálláshelyig. Egy adott hely kultúrájába véleményem szerint beletartozik a helyi közlekedési eszközök használata is. El Arenal volt a mi térségünk ahol foglaltunk egy viszonylag nagy hotelben, a Hotel Mediodia-ban, amely a túrázásaink kiindulópontjának és nap végi fáradt befejezőpontjának tökéletes választás volt. Alváson és evésen kívül sok időt nem töltünk nyaraláskor a szállón, az aktív pihenés szerelmesei vagyunk.

A hely, amelyről mindenkinek egy öböl jut eszébe először: Zákintosz. A sziget neve olyan mint egy jó magyar étel, ahány ház, annyi szokás, vagyis mindenki máshogy írja. Én a hivatalos angol írásmódját fogom preferálni az írásomban, de a Zante olasz elnevezéssel is találkozhattok az utatok során.

Ha egy szóval kellene jellemeznem a szigetet, akkor az a nyugalom lenne. A helyiek vendégszeretőek és senki nem rohan sehová. Az árak meglepő, de a többi görög sziget árazása alatt vannak. Átlagosan 30%-kal kerülnek kevesebbe a dolgok itt mint Krétán. Zakynthos-t a többi görög területhez hasonlóan britek, olaszok és németek látogatják, de nem elhanyagolható a magyar jelenlét sem. Az országot évente több mint 12 millió turista látogatja, a szigetet inkább a fiatalok, azon belül is a britek. A partokon elég színes az éjszakai élet, persze vannak nyugisabb, családoknak való helyek is.

Érzem, hogy most minden, a  súlyfeleslegével évek óta küzdő olvasó késztetést fog érezni arra, hogy egy rohadt tompa tárggyal nagyon hosszú ideig kínozzon a bejegyzés megjelenését követően. De meg vagyok róla győződve, hogy másoknak is épp akkora kíhívás hízni, mint nekem.

A soványság egyáltalán nem tréfa:

"Az alacsony testsúly ugyanis hajlamosít a fertőzésekre, gyulladásokra, nagyobb eséllyel lépnek fel ekkor szívritmuszavarok, de akár a teherbeesést is megnehezítheti. Éppen ezért amennyiben a testtömegindexe 18,5 alatti, érdemes utánajárni, mi is húzódik a hátterében - főleg akkor, ha a fogyás diéta nélkül, hirtelen következett be!" – webbeteg.hu

Egész életemet végig kísértek a hízókúrák és a különféle étrend-kiegészítők szedése. Több orvosi konzultáció és huzamosabb önsanyargatás után feladtam, beletörődtem, hogy nekem ilyen a testalkatom és ezen még úgy sem tudok változtatni, ha minden erőmet bevetem.

Ez áll az Alaptörvényében. Mint ahogy ez is:

"Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti."

Az egész közélet és internet felbolydult a házelnök úr pedofilozós szavain, amik egy fórumon hangoztak el nyilvánosan. És innentől kezdve ez már nem csak politikai ügy. Ez a mindennapjainkat súlyosan érintő probléma: az országban nem minden ember egyenlő.

Sokat gondolkodtam, hogy van-e értelme kirakni az évekkel ezelőtti ballagási beszédemet, amiben ma már elavult infók és nem mindenki számára releváns megjegyzések vannak. Végül arra jutottam, hogy megosztom veletek. Ennek oka, hogy nagyon sok unalmas és cenzúrázott beszédet hallgattam már végig, amire senki nem figyelt, még maga a beszélő sem. 2016-ban engem ért a megtiszteltetés, hogy egy egész évfolyam nevében én szónokolhassak a diákok, a családjaik és a barátaik előtt. A kelleténél kicsivel hosszabb folyamat volt, mire minden "ellenőrzésen" túljutott az irományom és a változtatások után hallhatta a közönség. Célom, hogy több emberhez jusson el és így kevesebb sablonos beszéd szülessen a közeljövőben.

Az Egyesült Királyság fővárosába csak úgy özönlenek a látogatók. Tavaly kicsivel több mint 20 millió utazó érkezett Londonba, amely így a világ egyik leglátogatottabb helyévé vált; 50 millióan csupán egy éjszakát töltenek itt el, míg 300 millióan (!) átutaznak a nyüzsgő metropoliszon. A Magyarországnyi népességgel rendelkező város kulturális és gazdasági szempontból sem elhanyagolható, hiszen a rengeteg műemlék és látványosság mellett a londoni tőzsde nagyobb forgalmat bonyolít, mint New Yorké és Tokióé együttvéve. Ebben a városban él a legtöbb milliárdos és itt találhatóak a világ legdrágább ingatlanjai is (akár 8,6 millió Ft/m2). London egy igazi nagyváros, amely habár hatalmas, mégis otthonos és barátságos tud lenni. Fiatalos és színes, elfogadó és folyamatosan lüktető, ahol soha nem lehet unatkozni. Listámon a közismert látnivalókat sorolom fel, így ha utazás előtt állsz vagy vagy csak felelevenítenéd a londoni emlékeidet, fusd végig ezt a 11 pontot és (újra) képben leszel.

A film előtt

Nem tudok Michael Jacksonnál nagyobb példaképet elképzelni. Az egész lénye annyira lehengerlő volt, hogy csak kevesen tudták elkerülni az őrületet. Mivel kisgyerek korom óta rajongok Michael egész munkásságáért, ezért soha, egy pillanatra meg sem fordult  a fejemben, hogy vannak olyanok, akik nem szeretik a hajdani művészt. Pedig többen vannak, mint azt valaha is gondolni mertem volna. Jackson-t lehet utálni vagy szeretni, egy biztos, hogy mindenkinek meg van róla a véleménye. Az utóbbi évek történései által úgy látszik, egy újabb ember munkáját dobják a kukába. A 2017 óta tomboló #metoo kampány folyamatosan sorra szedi még ma is az "áldozatait", de ha jobban megvizsgáljuk a történéseket, akkor láthatjuk, hogy ez nem feltétlenül jó dolog. Mielőtt bárki még hímsovinisztaként definiálna, el kell hogy mondjam, hogy nálam jobban senki nem ellenzi, amikor nőket (vagy bárki mást) zaklatnak, akár testileg, akár lelkileg.

Teljes mértékben megértem az áldozatok tettét, és azt, hogy mekkora hatalmas erőfeszítések árán sikerült nyilvánosságra hozniuk a történetüket. Minden tisztelem az övék. Az erőszak mindennemű formáját el kell ítélni, de egy művész esetén mi az igazi büntetés? Az, ha megfosztjuk az összes munkájától, színészként nem alkalmazzuk többet vagy a már leforgatott filmből egyenesen kivágjuk és helyettesítjük mással? Michael Jackson esetén pedig levesszük a műsorról a számait és száműzzük? A válaszom egyértelmű nem. Ha egy irodában dolgozó irodista álszenten rácsap egy munkatársa fenekére, kétlem, hogy ezután eljárás indulna ellene, maximum elbocsájtják, a következő héttől kezdve pedig az új munkahelyén vagy viselkedik, vagy nem. Ha egy híresség tesz egy meggondolatlan dolgot, esetleg tweetel ezer évvel ezelőtt egy néhány embert sértő gondolatot, akkor gondolkodás nélkül tiltólistára kerül. Nem az a megoldás, hogy elfelejtjük ezeket a személyeket és akarva-akaratlanul úgy teszünk, mintha nem is léteztek volna soha. Michael Jackson-t most a halála után tíz évvel ismét megvádolják pedofília vádjával. Hogy ezt miért nem lehetett akkor és úgy megtenni, amikor még élt, azt nem értem. Hallottam, hogy korábban az egyik nyilatkozó az egyik per koronatanúja volt. Azt is hallottam, hogy állítólag MJ megzsarolta, hogy nem tudhatja meg senki, mi zajlott kettejük között. Próbálok pártatlan maradni az ügyben és senkit sem megbántani, de ennek az egésznek semmi értelme sincs. A gyanúsított halott, az áldozatok szavahihetőség nem egyértelmű. Az FBI állítólag 10 évnyi nyomozás után sem talált bizonyítékot az előadó ellen. Az egész film csupán annyi változást hozhat, hogy egy több tízmilliók által dicsőített ember életművét lassan elértéktelenítik; számait már így is sorra veszik le a rádióállomások a műsorukról szerte a világon, pedig semmi sincs bizonyítva. Ha a két áldozat még a 2000-es években – akkor már felnőtt emberként – kiáll az igazáért és elmesélik még időben a történetüket, akkor precedensértékű ítélet születhetett volna. Egy biztos: én a kis kori emlékeimből nem biztos hogy vallomás értékű interjút mernék adni; a gyerekek fantáziája ilyenkor még jobban dolgozik mint felnőtt korban. Így viszont marad a "sárdobálás" bizonyítékok és beismerő vallomások nélkül. 

Róma nevének kiejtése automatikusan nosztalgikus képeket generál az emberek fejében. Ehhez biztosan hozzájárul az a tömérdek mennyiségű filmalkotás, amely az örök város utcáin játszódik. A keresztapa III., Római vakáció, Angyalok és démonok valamint Az édes élet, mind-mind segítettek, hogy az olasz főváros kultikus rangra emelkedhessen. Mivel minden út Rómába vezet, ezért sok a turista; 2017-ben több mint 7 millió (!) látogató érkezett a városba, melynek legnagyobb része német származású. Méretei és látványosságainak mennyisége alapján azt mondanátok, hogy biztos nem fér bele egy hosszú hétvégébe a város, pedig de. Autóval a táv 1300 km, időben legalább egy fél nap; repülővel kevesebb mint 2 óra alatt juthattok el a fővárosból a fővárosba, a repjegyek január, február és november hónapokban a legolcsóbbak.

A szállásunk a város határában fekvő kemping volt. Bátran merem ajánlani.

Az olaszok – és itt most nem a valóvilágos digókra gondolok – remek érzékkel vannak ellátva stílus és öltözködés terén, vagy ahogy olaszmamma mondaná:

"Nincs mit tenni, az olaszoknak olyan veleszületett stílusérzéke van, amitől még a legegyszerűbb vidéki háziasszony is dívának tűnik. Nagyon jól öltözködnek, csinosak, kihúzott háttal járnak, még a sarki közértbe sem ugranak le melegítőben vagy zilált hajjal."

Ha kifejezetten a divat miatt utaztok az országba, akkor talán érdemesebb Milánóba "zarándokolni" Róma helyett, de  itt sem fog csalódás érni titeket. A számos bevásárló utca közül az egyik legismertebb a Via del Corso, amely gyakorlatilag kettévágja a város. A 1,5 kilométer hosszan elnyúló utca 10 méter széles és az összes világmárka képviselteti magát rajta egy-egy üzletével. A "korzó" vége a Piazza del Popolo, míg kezdete a Piazza Venezia, Róma egyik központi területe, ahol számos, különböző stílusban felhúzott palota, múzeum és templom áll, valamint a híres/hírhedt Haza oltára (Altare della Patria), amelyet II. Viktor Emánuelről, az egységes Olaszország királyáról neveztek el. A legfontosabb olasz nemzeti ünnepek központi épülete ez, amely nem teljesen nyerte el a rómaiak szívét. A lakosság nagy része úgy gondolta, hogy túl grandiózus és kirívó a történelmi belváros épületeihez képest. Többen egy elnagyolt, hófehér esküvői tortához hasonlították, de akadt olyan is, aki egy műfogsorhoz. Ízlések és pofonok. Az építmény "hemzseg" a szobroktól és a műalkotásoktól, de kiemelkedik közülük a király lovas bronzszobra, amely olyan hatalmas, hogy építésekor több vacsorát is tartottak a munkások a belsejében. A legújabb látványosságot 2007-ben adták át az épület-együttesen: ez a felár ellenében kipróbálható üveglift, amelyből lenyűgöző kilátás nyílik a városra. Megjegyzendő, hogy az emlékmű egy sírhely is (egy ismeretlen katonáé), tehát ne üljetek le a lépcsőre, különben egy felszólítás vagy egy füttyszó kíséretében fognak felállítani az őrök.