Napfényes Mallorca – a németek árnyékában

Szerző: Gál-Szalai Gréta (@gretaszalai21)

Ola, por favor vagy Guten Tag, bitte!

Mielőtt neki kezdenék leszögezném, hogy egy fantasztikus sziget-élményt kaptunk az egy hét alatt, de azért akadtak olyan váratlan momentumok, amikkel a helyszínen szembesültünk. Kezdjük a legelső ténnyel: ezt a szigetet már-már nem mondanám spanyol földnek, sokkal inkább németnek. Hogy ezt miért gondolom? A turisták kb. 90%-a német, a hotelekben és éttermekben jobb szeretnek (vagy tudnak) inkább németül a személyzeti tagok és még saját német nyelvű csatornák és rádiók is működnek a szigeten. Nem így készültünk, de szerencsére ez a nyelv sem áll messze tőlünk.

A Földközi-tengerben helyezkedik el Mallorca, a Baleár-szigetekhez tartozik, Spanyolország legnagyobb szigete. A partszakasz homokos és igazán türkizkék a szemet gyönyörködtető a víz, ami még a mi októberi nyaralásunkkor is kellemesen meleg volt.

Az utazást mi jobbnak láttuk Bécsből indítani (sokkal kedvezőbb volt így a jegy ára), Palma de Mallorca-ig a távolság 1459 km csupán és közel 2 óra 15 perc alatt landol is a járat. Amikor elutazunk, kicsit részesei szeretnénk lenni a helyi kultúráknak, így mi általában ha tehetjük, nem is kérünk közvetlen transzfert a szálláshelyig. Egy adott hely kultúrájába véleményem szerint beletartozik a helyi közlekedési eszközök használata is. El Arenal volt a mi térségünk ahol foglaltunk egy viszonylag nagy hotelben, a Hotel Mediodia-ban, amely a túrázásaink kiindulópontjának és nap végi fáradt befejezőpontjának tökéletes választás volt. Alváson és evésen kívül sok időt nem töltünk nyaraláskor a szállón, az aktív pihenés szerelmesei vagyunk.

Már érkezéskor felállítottunk egy hosszú listát, azokról a látnivalókról, amiket feltétlenül meg szeretnénk látogatni, de az is felmerült, hogy egy autót bérlünk a távoli pontokhoz, mivel olcsóbban jön ki mint a buszozás. Érdekesség, mi is meglepődtünk, egy autó bérlése olcsóbb, mint akár egy robogó (ennek a miértjére rá is jöttünk később), ugyanis nagy szerencsének kell történnie ahhoz, hogy az autónak parkoló helyet vadásszon az emberfia. Kicsit sem túlozva olyan 2-3 km-re a szállástól tudtuk lerakni a kocsit. Így már világos is lett a történet: a robogókkal járdán is szinte bárhol lehet parkolni.

A rengeteg program között kiemelném a Marineland-et, ez egy állatkert, ami arra specifikálódott, hogy különböző show-kat tartanak, a delfinekkel, fókákkal és papagájokkal. Nem gondoltam volna, hogy valaha megnézek egy ilyen műsort, mert sok negatív kritikát hallottam az állatok tartásáról és neveléséről, de minden, amit eddig hallottam megdőlt. Fantasztikus emberek az idomárok, kiváló állapotban vannak az állatok és csupán szeretetből végzik a produkciókat. És hogy ezt miből gondolom? Mivel annyira lenyűgözött az élmény, kettő műsort néztem végig könnyezésig elérzékenyülve. A két műsor eltért egymástól, ugyanis volt olyan produkció, ahol a két fóka helyett egyet hagytak fent a vízi színpadon, mert neki látszólagosan nem volt kedve folytatni, így lekísérték. Ez elég is volt, hogy lássam, imádják a gondozók őket.

Következő állomásunk Palma városában – amely a fővárosa a szigetnek – a Katedrális volt (Catedral-Basílica de Santa María de Mallorca). A homokkőből épült katedrális, amely a vallási funkciója mellett világi funkciót is betöltött, nevezetesen a kalóztámadások ágyúzásaitól védte széles felületével a várost és 1306-ban kezdték építeni, majd később Antoni Gaudí vitatott átalakításokat hajtott végre rajta.

A belváros megannyi bazárt és boltot rejt, csak a pénztárca szabhat határt, mivel ezen a szigeten mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, akár egy étkezésről is legyen szó. Azonban életem legfinomabb szendvicsét sikerült megtalálnom a Betty&Sam-ben. Ez a hely magával ragadó, hozza Amerika 80-as évekbeli idilli környezetét; visszarepültünk az időben, miközben az ízek harmóniája az égig repített.

Ellátogattunk a szigeten Porto Cristo-ba, ahol volt szerencsénk megtekinteni a Drach Caves-t, ami egy cseppkő barlang, és ha német nyelvtudásommal jól értettem az audio guide-ot, azért különleges, mert a cseppkő oszlopok sűrűk és ráadásul még felfelé is növekednek. Az akusztika is remek, erre jó példa, hogy bent fény- és hangkoncertet is rendeznek az oda látogatóknak.

A szállás felé kocsikázva tettünk egy kitérőt a sziget "legszebb" strand szakaszára, Es Trenc-be. A karib tengerhez hasonlítják itt a helyiek és valóban nem okozott csalódást, hófehér homok, türkiz víz, az egész hetet képes lettem volna ott eltölteni. Másnap szintén útnak indulva, Cala Lombards következett, amit a görögországi Navaggio-öbölhöz hasonlítanék. Különbség azért akad, a sziklás fallal körülölelt part homokos, a víz áramlása pedig hatalmas.

A Földközi-tengernek tetszett a napszemüvegem és birtokba is vette, de elkapta parton ruhában sétáló hölgyet is. No' tovább állva a hullámtól ajándékba kapott csuromhomokos hajjal elindultunk a Palma Aquarium-ba, mely megint egy olyan csodát rejtett, amire nem is számítottam. A tenger élővilágát bemutató óriás akvárium szinte magába szippantott. Európa legnagyobb cápa akváriuma is itt található, sőt részesei lehetünk a cápák etetésének, ahol két búvár az életüket kockáztatva látvány etetést mutatott be a nagyközönségnek. Élményekben gazdagon továbbállva a parton sznorkelezni próbáltunk, meg mondom őszintén, nem sok sikerrel, kisebb halacskákat láttunk csak a kristálytiszta vízben.

Esti programnak tökéletes koktélozás közben gyönyörködni a naplementében. Összességében azt gondolom, visszatérnék máskor is a szigetre, hiszen a rengeteg látnivalónak csupán a töredékét fedeztük csak fel. Mind a környezet, mind a sziget hangulata miatt szeretnénk visszatérni, ha lehet, kicsit több időre.