Rajongóként elhagyni Neverlandet

2019/03/14. - írta: marci.szalai

mj4.jpg

A film előtt

Nem tudok Michael Jacksonnál nagyobb példaképet elképzelni. Az egész lénye annyira lehengerlő volt, hogy csak kevesen tudták elkerülni az őrületet. Mivel kisgyerek korom óta rajongok Michael egész munkásságáért, ezért soha, egy pillanatra meg sem fordult  a fejemben, hogy vannak olyanok, akik nem szeretik a hajdani művészt. Pedig többen vannak, mint azt valaha is gondolni mertem volna. Jackson-t lehet utálni vagy szeretni, egy biztos, hogy mindenkinek meg van róla a véleménye. Az utóbbi évek történései által úgy látszik, egy újabb ember munkáját dobják a kukába. A 2017 óta tomboló #metoo kampány folyamatosan sorra szedi még ma is az "áldozatait", de ha jobban megvizsgáljuk a történéseket, akkor láthatjuk, hogy ez nem feltétlenül jó dolog. Mielőtt bárki még hímsovinisztaként definiálna, el kell hogy mondjam, hogy nálam jobban senki nem ellenzi, amikor nőket (vagy bárki mást) zaklatnak, akár testileg, akár lelkileg.

Teljes mértékben megértem az áldozatok tettét, és azt, hogy mekkora hatalmas erőfeszítések árán sikerült nyilvánosságra hozniuk a történetüket. Minden tisztelem az övék. Az erőszak mindennemű formáját el kell ítélni, de egy művész esetén mi az igazi büntetés? Az, ha megfosztjuk az összes munkájától, színészként nem alkalmazzuk többet vagy a már leforgatott filmből egyenesen kivágjuk és helyettesítjük mással? Michael Jackson esetén pedig levesszük a műsorról a számait és száműzzük? A válaszom egyértelmű nem. Ha egy irodában dolgozó irodista álszenten rácsap egy munkatársa fenekére, kétlem, hogy ezután eljárás indulna ellene, maximum elbocsájtják, a következő héttől kezdve pedig az új munkahelyén vagy viselkedik, vagy nem. Ha egy híresség tesz egy meggondolatlan dolgot, esetleg tweetel ezer évvel ezelőtt egy néhány embert sértő gondolatot, akkor gondolkodás nélkül tiltólistára kerül. Nem az a megoldás, hogy elfelejtjük ezeket a személyeket és akarva-akaratlanul úgy teszünk, mintha nem is léteztek volna soha. Michael Jackson-t most a halála után tíz évvel ismét megvádolják pedofília vádjával. Hogy ezt miért nem lehetett akkor és úgy megtenni, amikor még élt, azt nem értem. Hallottam, hogy korábban az egyik nyilatkozó az egyik per koronatanúja volt. Azt is hallottam, hogy állítólag MJ megzsarolta, hogy nem tudhatja meg senki, mi zajlott kettejük között. Próbálok pártatlan maradni az ügyben és senkit sem megbántani, de ennek az egésznek semmi értelme sincs. A gyanúsított halott, az áldozatok szavahihetőség nem egyértelmű. Az FBI állítólag 10 évnyi nyomozás után sem talált bizonyítékot az előadó ellen. Az egész film csupán annyi változást hozhat, hogy egy több tízmilliók által dicsőített ember életművét lassan elértéktelenítik; számait már így is sorra veszik le a rádióállomások a műsorukról szerte a világon, pedig semmi sincs bizonyítva. Ha a két áldozat még a 2000-es években – akkor már felnőtt emberként – kiáll az igazáért és elmesélik még időben a történetüket, akkor precedensértékű ítélet születhetett volna. Egy biztos: én a kis kori emlékeimből nem biztos hogy vallomás értékű interjút mernék adni; a gyerekek fantáziája ilyenkor még jobban dolgozik mint felnőtt korban. Így viszont marad a "sárdobálás" bizonyítékok és beismerő vallomások nélkül. 

Most, a film megnézése előtt nem gondolom, hogy később ne tudnám meghallgatni valamelyik albumát vagy újranézni ezredszerre is a Moonwalkert. A leginkább mégis az érdekel, hogy az interjúalanyok szavahihetőek-e, és hogy ha történt valami, akkor hol voltak a szülők?

mj3.jpg

A film közben

Az első rész és két (meglepően érdekes) óra után néhány kérdésre választ kaptam. Megtudtam az áldozatok nevét: Wade Robson és James (Jimmy) Safechuck. Wade az egész interjú alatt dühös, mindenért Michael-t hibáztatja. Még a családja széteséséért is, amihez közvetetten biztos köze is volt, de egy embert nem lehet beállítani minden probléma forrásaként (szülei kapcsolatának megromlása miatt). James eközben higgadtan, a történtekhez képest pártatlanul képes mesélni. Az ő vallomását több szempontból is őszintébbnek találom, Robson esetében olyan érzetem van, hogy mind ő, mind az édesanyja próbálta kihasználni a helyzetet hogy a rivaldafényben mozoghassanak.

És most Michael-ről, aki hírhedten Pán Péter-szindrómában szenvedett. Gyerekkor hiányában soha nem tudta bepótolni az önfeledt időtöltést, pedig megpróbálta. Sikerei csúcsán már az anyagi helyzeti is megengedte neki, hogy kisfiúkkal vegye körbe magát. Mit csinál egy kisgyerek aki unatkozik? Más kölykök társaságában foglalja el magát. Véleményem szerint ő egy felnőtt testbe zárt gyermek volt. Az elmondottak alapján beteg ember, aki nem volt tudatában a tetteinek, különben nem mert volna a nyilvánosság előtt kézen fogva járkálni a srácokkal vagy együtt szerepelni a színpadon. A személyzet tisztában lehetett azzal, hogy mik zajlottak a birtok falai között, csak próbálták a botrányt elkerülni.

Az archív felvételek és a interjúkból is tisztán látszik, hogyan próbál Michael egyensúlyt találni a gyerekkor és a felnőttkor között (több-kevesebb sikerrel). Az első részben elhangzik, hogy Jackson saját magát látta a két, nagyon tehetséges kisgyerekben, ami azért is lehet megrázó, mert ha igazak a vallomások, akkor konkrétan reflektálnak tettei a gyerekkorában őt ért bántalmazásokra. Igaz, teljesen más formában.

Nem egyszerű rajongóként végighallgatni történeteket, amelyek sajnos sokszor lélekszaggatóan őszinték.

mj2.jpg 

A film után

Ez egy érzelmi hullámvasút volt. Biztosan kijelenthető, hogy senki nem ítélkezhet anélkül az ügyben, hogy látta volna ezt a filmet. A család és a szakma tiltakozott, mert a filmben csak egyoldalúan mutatják be a történteket. Ez nem igaz. Több, már mi általunk is ismert vallomás és nyilatkozat tűnik fel, amelyek már így, ilyen kontextusban eléggé megrázóak tudnak lenni. Michael pont úgy mint a szakmájában, a magánéletében is próbálta megbabonázni az embereket. Sajnos sikeresen: tökéletesen képes volt manipulálni a dolgokat.

A második rész vontatottabb és sokkal megrázóbb volt számomra mint az első. Amikor Jackson-t először gyanúsították molesztálással, inkább peren kívűl megegyeztek az áldozat családjával. Erre a Michael pártját fogó egyik anyuka ki is fejti, "már hogyan is lehetne igaz az egész, ha megállapodtak és a pénzt választották? Egyértelmű, hogy az egész csak a pénzről szólt; ha az én gyerekemet zaklatta volna bárki is, akkor a világ összes pénzét is felajánlhatták volna, azt sem fogadtam volna el." Ebben szerintem igaza is van, ez a per még másról szólt. Ahogy az előadó még nagyobb sikereket ért el, úgy kezdett eldurvulni a helyzet. A kezdetleges gyengéd közeledés átváltott erőszakosabb viselkedésre, ez okozta a következő nyomozást ellene. Az, hogy nem ítélték el akkor, az csakis tanúk lelkiismerete miatt történt. A kirajzolódó kép alapján egy gondolat fogalmazódott meg bennem: "az embert megmenteni, a tetteit elítélni". Így gondolta a két áldozat is, akik hihetetlenül bátran viselkedtek, hogy ki mertek állni a nyilvánosság elé és szembe mertek szállni több száz millió emberrel. Ez a gyógyulási folyamat része, de nem csak az áldozatoknak, hanem nekünk is. El kell fogadnunk, hogy az interjúk alatt elhangzottak igazak. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a pénz miatt csinálják az egészet. Nekünk – akik nem ismerték személyesen – annyi a feladatunk, hogy a zenéit hallgassuk, színpadi teljesítményét bíráljuk és ne a magánéletét. Azt amúgy is a bíróságnak kellett volna évekkel ezelőtt.

Mielőtt megnéztem a dokumentumfilmet, haragot és dühöt éreztem. Csak az egyik oldalt ismertem, most már mind a kettőt, de még így is muszáj figyelembe venni, hogy ez egy elképesztően bonyolult ügy, szóval ne ítélkezzünk senki felett! Az áldozatok is csak a gyermekük megszületése után jöttek rá, mi is történt valójában. Wade úgy fogalmaz, hogy "haragot és undort" érzett amikor belegondolt, hogy ez akár az ő gyermekével is megtörténhet majd a jövőben. A megtisztulási folyamat Michael halálával kezdődött; minden érintett családtag máshogy reagált a hírre. Számomra úgy tűnt, hogy James anyja az egyetlen, aki pártatlan tudott maradni végig az üggyel kapcsolatban. Miközben ő örömében ugrált, amikor meghallotta a halálhírt, addig én tisztán emlékszem arra a forró júniusi délelőttre, amikor értesültem a hírről a tévén keresztül. Úgy tűnt, akkor megváltozott akkor a világ; mindenki arról beszélt, más lett a közhangulat. Pontosan azok az érzelmek törtek fel belőlem a filmet nézve, mint akkor. Jobb hellyé tette a világot, magánemberként viszont sok életet tett tönkre. Nem gondolom, hogy megjátszotta volna magát, és csak az álca miatt adakozott vagy jótékonykodott volna valaha is. Ez volt ő, az univerzum valaha volt legnagyobb sztárja, aki bizony problémákkal küzdött, és akinek senki nem segített. Úgy gondolom, hogy az egész molesztálási botrányban legalább annyira hibázott Neverland személyzete és a managementje, mint MJ.

mj1.jpg

Egy hihetetlenül nehéz folyamaton vagyok túl, amely alapján beláthattam a "kulisszák" mögé. Nem örülök és egyáltalán nem könnyebbültem meg; nehéz felfogni a történteket. Ez egy brutális film, mégis azt gondolom, hogy mindenkinek látnia kell. Az elején feltettem a kérdést, hogy vajon mi hajtja az interjúalanyokat? Úgy gondolom, hogy a technológia fejlődésével új kapuk nyíltak meg a rossz emberek előtt, így könnyebb a dolguk mint valaha. Szóval, ha a filmnek köszönhetően legalább már egy gyermeket képesek a szüleik "megmenteni", akkor volt értelme. Viszont azt is szeretném leszögezni, hogy senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a büntetőjogi felelősségét a bíróság nem állapította meg.

A vége felé mond egy szívszorítót James anyukája, ami groteszk módon összegzi a családja és a sztár közötti kapcsolatot:

"Az a rengeteg csodás emlék, mind a fiam szenvedésének volt köszönhető".

Michael Jackson rajongója voltam és leszek mindig is. A filmben megismert tetteit mélyen elítélem, azokra nincs magyarázat, az életművét viszont lehetetlen kikerülni. Személyisége alapjaiban megváltoztatta a zeneipart, maradandót alkotott. Történt, ami történt, nincs jogunk ítélkezni már az ügyben. Az viszont biztos, hogy nem így kellett volna megemlékezni Michael halálának 10. évfordulójáról.

A két részes dokumentumfilm streamelhető az HBO GO-n.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://felhovelinteget.blog.hu/api/trackback/id/tr614686246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.